Lakásvásárlásnál számomra az a legérdekesebb verzió, amikor egy lepukkant, fantáziátlan, esetleg ízléstelenül berendezett, ijesztő színekre festett (vagy a vásárló szemében rettenetesnek tűnő bútorokkal telizsúfolt) ingatlanban látja meg valaki a benne rejlő lehetőségeket. Sokan visszariadnak egy sötét, lehangoló, nyomasztó, vagy rosszul kialakított belső tértől, egy kopott, öreg parkettától, az állott szagú levegőtől, sőt, nem kell messzire menni, egy rosszul megválasztott falszínre tökéletesen rásegíthet egy rosszul megválasztott fényforrás is. Visszatérő olvasónktól, Tivadartól érkezik egy újabb belvárosi átalakítás, ezúttal egy 44 négyzetméteres „kuckó” lett teljesen újragondolva és megvalósítva.
Kezdjük az előtte képekkel, és gondoljunk bele, megvennénk-e a lakást, látnánk-e benne fantáziát (tegyük fel, hogy a szükséges pénzünk adott egy felújításra)!
Például amikor meglátjuk a nappalit:
Hívogató a tapéta?
És ez a lámpa otthonosan ragyogja be a szobát? A parketta tetszik?
Rendben, nézzük akkor az átalakítás utáni képeket!
Az optikai térérzet növelésének egyedi és elég jól működő megoldása ez, amikor tükör vagy tapéta helyett egy olyan „poszter” kerül a falra, amely horizontálisan megnövelt, kitágított belső teret ábrázol. Ez még az ilyen megoldások közül is egy különlegesen jó választás, mert nemcsak hozzáad a szoba szélességéhez, és a nappali mintegy optikai folytatásaként díszíti a falat, de az ablakokat ábrázoló fotó miatt még városképre nyíló álpanorámát is kölcsönöz az egyébként belső gangra néző otthonnak.
Nekem kétségkívül ez a kedvenc pontom a garzonban.
A hálószoba egy 9 négyzetméteres galériára került, a 4,20 m-es belmagasság szerencsére tálcán kínálta egy második szint lehetőségét.
Lehet, hogy sokan ridegnek és kicsit iparinak találják a nyer téglafalat és betont, de a sárga színnel sikerült dobni ezen is.
Érdekelnek hasonló bejegyzések? Ha igen, itt követheted a blogot facebook-on!