Amikor az édesanyja betöltötte a 88. életévét, Michelle, a new yorki jogi asszisztens úgy döntött, hazaköltözik hozzá, hogy a közelében lehessen.
Azt már a legelején tudta azonban, hogy ebben az új felállásban is szüksége lesz egy különálló, saját lakrészre – és mivel a hátsó udvaron álló fészert már jó ideje nem használták semmire, úgy döntött, a 21 négyzetméteres alapterületű garázs-szerűség lesz a tökéletes megoldás. Mivel nem volt tapasztalata felújítási munkákban, egy teljes körű kivitelezéssel foglalkozó céget bízott meg a feladattal. Igyekezett költséghatékony megoldásokat alkalmazni, a szükséges csatornázási munkákat például egy öblítés nélküli wc-vel minimalizálták.
A meglévő szerkezetből egyedül az alapokat hagyták meg. A kis alapterület miatt egyszerű elrendezés volt a cél, ugyanakkor a tulajdonos szerette volna megtartani a garázsra emlékeztető jegyeket is. Ez fa padló helyett betont és egy igazi garázsajtót jelentett. Azt szerette volna, hogy ha a szőnyegeket és a bútorokat kivennék a lakásból, a hely továbbra is egyszerű garázsként vagy munkaterületként tudna funkcionálni. Otthonos, nyugodt enteriőrről szólt a megrendelés, egy kikötéssel: ne legyenek fehér falak.
Miután a lak külső alapja elkészült, és a belső munkálatok elkezdődtek, egyre inkább bevonták a kivitelezők Michelle-t a folyamatba. Az extra tárolófelületen nem gondolkodtak sokat, a mennyezet feletti részt hasznosították. A tároló megközelítésének módja viszont már keményebb dió volt. Az alap ötlet egy létra használata volt, a tulajdonos viszont semmiképp sem akarta kerülgetni a mini lakásban, így végül közösen egy lehúzható, beépített padlásfeljáróban találták meg a kompromisszumos megoldást.
Mivel nem lett volna igazán különálló lakrész a fészer, ha nem jár hozzá saját mellékhelyiség, Michelle célja egy öblítést nem igénylő wc megtalálása volt. A küldetés szerencsére sikerrel járt, így saját, komposzt wc-t építettek be a kis lakba.
Miután a kivitelezők besüllyesztették a mosogatót a konyhapultba, a következő nagy projekt, amit a tulajdonos magéra vállalt, a konyha fali csempéinek kiválasztása volt – valamilyen egyedi, szemrevaló mintát szeretett volna, ami nem unalmas, hanem jó érzéssel tölti el, valahányszor ránéz. Először graffitis csempéket nézegetett, de azokat sem találta elég merésznek. Végül úgy döntött, saját maga fogja dekupázsolni a csempéket. Ez a lakásban a kedvenc része – amikor a barátai átjönnek, kiválasztják, kinek melyik a kedvence.
Így fest most kívülről a fészer-lakás:
És így nézett ki régen:
Érdekelnek hasonló bejegyzések? Ha igen, itt követheted a blogot facebook-on!
Képek forrása: itt.