A cikkben ajánlások, linkek szerepelnek, ezért támogatott tartalomnak minősül.
Belső kétszintes otthonunk amerikai konyhás, és külön, étkezőnek fenntartott helyiség nincs benne, egy elég hangsúlyos lépcsősor viszont igen. A beköltözésünkkor még szürkére festett vasszerkezetes, lebegő fokokból álló lépcső volt az egyik sarkalatos pont a lakásban, amit minél előbb szerettünk volna kiváltani egy biztonságosabb és hívogatóbb verzióval.
Egy éven belül sikerült is lecserélnünk, egy szépséges, hófehér + meleg tónusú, barna tömörfa lépcsőre, amit mi magunk terveztünk, és egy asztalos csapat öntötte valóságos formába. Ez már önmagában is hatalmas változást hozott a nappalinkba, színben, hangulatban is. Az otthonos, világos, meleg összhatástól azonban most már nagyon elütött a korábbi, indusztriális jellegű lépcső mellé választott, sötétbarna étkezőasztal a szürke kárpitozású székekkel.
A lépcső melletti sarok szemben van ugyanis a konyhával, kicsit félre esik a nappali egy légterű középpontjától, így adta magát, hogy az legyen az étkezőnek dedikált hely. A nappali részeként azonban nagyon fontos volt, hogy a világos, natúr színvilágú dizájnba passzoljon ez a funkcionális tér is. Így a fehéren ragyogó “lépcső sarok” mellé egy karamell színű, tömörfa étkező asztalt és világos, natúr tónusú székeket álmodtam meg – és hamarosan meg is találtam őket a bonami.hu oldalán.
Mivel a nappali egyértelműen az otthonunk fókuszpontja, és itt töltjük az ébren töltött időnk nagy részét is családilag, ezért nagyon fontos volt, hogy esztétikus, harmonikus összhatást érjünk el a sarkában, aktív részeként berendezett étkezővel.
Az asztal kiválasztásánál a bővíthetőség is kulcsfontosságú volt, ugyanis amikor vendégeink vannak, akár nyolc főre is teríteni szoktam – a hétköznapokon viszont bőven elég a négy férőhely, és nem is férnénk el kényelmesen egy hosszú asztal mellett.
A mostani asztalunk azért is praktikus, mert két oldalról is bővíthető egy-egy toldható elemmel, ami jól jön, mert szeretek pakolni is az asztalra, illetve mindig szeretem szezonális díszekkel dekorálni. Éppen ezért az egyik oldali toldóelemet fixen használjuk, vendégség esetén pedig “felpattintjuk” a másikat is, és jöhet a terítés.
Mivel a tömör tölgyfából készült asztallapra nagyon kell vigyázni, hogy ne sérüljön, karcolódjon, foltosodjon, ezért rendszeresen ápolom lenmagolajjal, illetve alapszabály lett, hogy aki épp eszik, a tányéralátétet használja, a poharak és a bögrék pedig szintén fa alátétet kapnak. Ezeket az alátéteket használjuk a tányérokhoz, kicsit rusztikusak, de én pont így szeretem őket.
Annyira szép a tömörfa lap, hogy legszívesebben nem tennék rá soha terítőt, kicsit bánom is, amikor vendégeket várunk, hogy ők nem látják a pucér változatot. 🙂 De mindent az épségéért!
A székek választásánál a meleg tónusú fához illő, natúr színvilág volt a legfontosabb. A nappalink többi részére is jellemző a bézses, fehér + fa összhatás, emellett pedig szerettem volna, ha a bútorszövet is már ránézésre puhaságot, finomságot sugall. Ezeknek az étkezőszékeknek a lába is natúr árnyalattal bevont fából készült, így minden apró részlet a helyére került. Az étkezősarok most egy világos, meleg hatású oázis a nappaliban, amit még további meleg tónusú dekorációval szeretek tovább fokozni. Ezért használok fa kiegészítőket, ahogy bézs színvilágú száraznövényeket is dekorációként. Annyira hívogató lett a végeredmény, hogy már nemcsak enni ülünk le az asztalhoz, de sokszor egy bögre teával, kávéval beszélgetve is szívesen huppanunk le mellé.