Volt egy szoba az otthonunkban, amit a beköltözéskor egy gardróbbal egybekötött vendégszobának szántunk, illetve a későbbiekben a majdani gyermekünk kamaszkori szobájának.
Mivel az azóta született, most négyéves lányunknak még jó ideig tökéletesen megfelel a fenti, kis tetőtéri szoba, ezért az alsó szinten, az előszobából nyíló extra szoba évekig valóban elsősorban gardróbként funkcionált. Ugyanakkor, ha vendégeink vannak, mindig ebben a helyiségben tudnak aludni a kihúzható kanapén. Hívhatnánk tehát gardrób/vendégszobának is a beköltözésünkkör még élénk narancs színben pompázó szobát, de hamarosan kiegészült még egy fontos funkcióval: a párom néhány évvel ezelőtt itt alakította ki az otthoni munkaállomását. Mivel azóta is home office-ból dolgozik, most már inkább az ő dolgozószobájaként emlegetjük. Nem sokat foglalkoztunk egyébként vele hat évvel ezelőtt; csak azt tartottuk fontosnak, hogy a narancstól megválhassunk, így egy tisztasági fehér festéstől új életre kapott. A falakra pár egyszerű polc került, amik sajnos a súlyos könyvek alatt néhány év múltán megadták magukat, és kiszakadtak tiplivel együtt, a lyukakat és foltokat pedig sokáig random fali képekkel takargattuk. A szőnyeget is csak úgy minimálban oldottuk meg már a legelején, egy olcsó, egyszerű kis darabot fektettünk a korábbi otthonunkból magunkkal hozott kanapénk elé, betoltuk a gardróbszekrényt, feltettük a költségbarát kis függönyeinket, és megelégedtünk az egyszerű eredménnyel.
Most viszont már ideje volt, hogy „a szoba” valódi funkciójának is megfeleljen, ha már a párom a legtöbb idejét itt tölti, illetve mivel az előszobából, sőt, azon keresztül a nappaliból is erre a falrészre téved a tekintetünk leggyakrabban. Ezért októberben született meg a döntés: valamit kezdünk vele, akármennyire is időigényes; megéri majd a belefektetett energiát, ha ez a szobavég (ami a lakásunk egyik végpontja is) végre esztétikus látványt nyújt.
Hamar eldöntöttük: nem festünk, hanem valamilyen mintás tapéta lesz, egyetlen falsíkon, arra minimál polc és egy-két kép kerül, valamint új függöny és szőnyeg koronázza majd meg a ráncfelvarrást. A polcokat hamar megtaláltuk, a tapétával kicsit már elszöszöltünk, mert olyat nem találtunk, amilyet megálmodtunk, de végül megszerettük.
A szőnyeget először online választottuk ki, majd élőben ismét egy olyan darabba botlottunk, ami a webshopot böngészve nem tetszett különösebben. De mindketten beleszerettünk, így végül őt hoztuk haza.
Olyat kerestünk, ami könnyen takarítható, ugyanakkor azért vastag és puha, illetve mintás – szerettük volna ugyanis, ha ez is kicsit különleges, mint a tapéta. Talán azért, mert túl sokáig néztük a túlságosan pucér falat, és ki volt éhezve a szemünk valami extrémre, mindenesetre azóta a vendégeink is megerősítették, hogy jól döntöttünk; a szőnyeg telitalálat, főleg a tapétával és a türkiz függönnyel együtt.
A tapétázás volt a legnagyobb munka; négy és fél órába telt, és tényleg nem voltunk rá felkészülve, hogy mivel is jár majd. Az első csík felhelyezésénél az a pont is elérkezett, amikor mindketten kicsit kétségbe esve azt gondoltuk, nem fog menni. A rombusz minták összeillesztése nem volt a legegyszerűbb feladat, még úgy sem, hogy vlies típusú tapétát választottunk, aminél a falat kell bekenni ragasztóval, így egyszerűbb a rögzítése. (Erről részletesebben az instagram oldalamon írtam, tettem is ki storyt highlightba, ha valakit érdekelnek az utólag összeírt tapasztalataim.)
Ezután jött a polc felfúrása, ami nálunk mindig rizikós, mert a lakás több fala, azon belül is téglarétege alatt vasbeton szerkezet húzódik, és van, hogy szinte lehetetlen még egy komoly ütvefúróval is áthatolni rajta. De szerencsére itt egész jól ment. (Tipp hasonlóan nehéz falak fúrásához: először vékony fúrószállal fúrtuk előre a tipli helyét, majd csak utána estünk neki a szükséges mérettel, így könnyebb volt.)
Végül jött a hab a tortán, a türkizkék sötétítőfüggöny, valamint a szerelemszőnyeg. A függönynél nemcsak az számított, hogy harmonizáljon a natúr-, és földszínekkel, hanem redőny nélküli szoba lévén a sötétítő funkciója is fontos szempont volt a választásnál.
Ezek után állt össze teljesen a kép, a korábbi, megtűrt látvány helyett egy különleges, optikailag ráadásul tágasabb hatású szobavég lett az eredmény.
A szőnyeg neve Boho urban, a menta sötétítőfüggönyé pedig Dimout Vines, és mindkettő a DIEGO-ból van.
Tetszett a bejegyzés? Kövesd az oldalt facebookon!
Szívesen nézegetsz inspiráló képeket más otthonokról? Akkor kövesd az otthonost instagramon is!
A cikk megjelenését a DIEGO támogatta.