Lynne imádta gyerekkorában a titkos rejtekhelyet, ami csak az övé volt – a fára épített kis házikót. Az ez iránti nosztalgia, valamint egy barátjánál látott, bútorozott lombház* adta az ihletet a négy gyermekes családanyának és férjének a saját házuk megépítéséhez. Szerettek volna egy saját kis paradicsomot a negyven hektáros területükön, amit bérbe is adhatnak, ha épp nem használják. Ez a privát menedék lehet, hogy örökre kipipálatlanul maradt volna a kívánsálistájukon, ha nem találnak rá a 2009-es tornádó egyik mementójaként hátramadt, megtépázott pajtára. Amikor megvásárolták, már nem volt visszaút, eldöntötték, hogy megvalósítják.
A lombházikó helyéül végül az otthonuktól 50 méterre álló kis erdőt választották. Közel a medencéjükhöz, ugyanakkor mégis eldugva a fák közé. Egy lombházak építésével foglalkozó szakembert bíztak meg a munkálatokkal, aki 2010-ben kezdett bele az egy évesre nyúló munkába. Főként a megmentett és felújított pajta-maradék deszkák felhasználásával alkotta meg az elvarázsolt hangulatú, 19 négyzetméteres házikót, 3 méter magasan a föld felett.
A kis belső térben egy konyhasarok, valamint egy létráról elérhető hálógaléria is helyet kapott. De egy kis fürdőszoba és külön mellékhelyiség is kialakításra került.
A belső dizájnt tekintve pedig úgy döntöttek, az istálló eredeti deszkáinak természetes szépségét helyezik középpontba, amihez fehér színt választottak tökéletes kiegészítőként.
Sőt, még egy kinti étkezőt is kialakítottak pluszban:
* a treehouse szó magyar megfelelőjéért köszönet ironjinx-nek. 🙂
Érdekelnek hasonló bejegyzések? Ha igen, itt követheted a blogot facebook-on!
Képek forrása: itt.